A gyász 5 fázisa

Ebben lépegetek most. A sztori egy kissé ködös Erzsébet napon kezdődött 2011 novemberében, amikor valaki (és itt szándékosan nem használok jelzőt) úgy döntött betör hozzánk. Természetesen a jó tolvaj fentről indul, így az idejébe pont az fért bele, hogy az én laptopomat felkapja és vigye. Valószínűleg mindenki érti, ha azt mondom, a laptop személyes dolog. Fájt. Rohadtul. És megijeszt a gondolat, hogy egy idegen a kertünkben, a házunkban járt, bement a szobámba, látta a csajokkal közös és családi fotókat, hozzáért a holmimhoz és volt akkora mocsok vadbarom, hogy elvitte a laptopom. Kb az életem volt azon a gépen, egyébként Lorettának hívták.

Emiatt értelemszerűen padlón vagyok és haladok a gyász 5 fázisában.

1.tagadás:határozottan idetartozik az a pillanat, amikor berontok a szobámba és mérhetetlen dühömben és fájdalmamban azt ordítom “NEM HISZEM EL,NEM HISZEM EL,A …. ÉLETBE”,és “HOGY LEHET EZ????”,meg “NEM IGAZ, HOGY EZ TÖRTÉNT,MOST MENTÜNK EL”.

2.harag:ez a fázis nagyon intenzív, valószínűleg ezért kezdtem el a nyomozókra várva a kerítést rúgdosni, meg a barátnőknek fogadalmakat tenni, hogy ha megtudom ki volt harapófogóval tépkedem le az ujjait és megetetem vele meg a családjával is, bár talán az utolsó mondatrészt nem kéne erőltetni, inkább betudom a sok Criminal Minds számlájára. Jelenleg is tart.

3.alkudozás:ez a szakasz nálam nem olyan látványos,bár kétségtelen,hogy elhangzottak a bármit megadnék,ha visszakaphatnám/csinálhatnám kezdetű mondatok, de ennek a helyét inkább fenntartom még a haragnak, mert abból aztán van dögivel.

4.önsajnálat/depresszió:folyamatos. Komolyan. Onnantól, hogy másnap reggel felkeltem és megláttam az asztalon az üres helyet, az önsajnálat mardos, ami abban csúcsosodott ki, hogy egész nap sírtam és feküdtem az ágyban magam elé bámulva és kérdezgettem magamtól,hogy miért én, miért velem történt, mit tettem, hogy ezt érdemeltem és mi lesz ezután(plusz nem kellett volna elmenni,miért fikáztam le Csikesz gépét,tuti ez a büntetés stb…)

5.elfogadás:lehetetlen. Nem tudom elfogadni, hogy ez történt velem, elvette valaki lelkiismeret furdalás nélkül azt amit imádtam, amire nagyon vigyáztam, amin minden rajta volt, ami számomra fontos. Végszóként csak annyit mondanék, hogy minden rosszat kívánok annak aki ezt tette. Rabolják ki, feszítsék keresztre, bántsák a szeretteit (már ha van az ilyennek), halljon meg kínok között  és akkor még jobban járt mintha velem találkozna.

 

Arról pedig,hogy az adófizető polgár mit tehet ilyen helyzetben egy következő postban írok,mert higgyétek el az is megér egy misét.

 

 

coming soon,

Agent “V”

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

w

Kapcsolódás: %s